Sziasztok! Dió vagyok. Összesen 9-en voltunk testvérek. Eredeti gazdáink halála után hajléktalanoknál éltünk, s mint tudjátok, az éhség nagy úr… 2 testvérünket bekebelezték a többiek… így maradtunk heten. 😫 Az éhhalál elől menekítettek ki mindannyiunkat tavaly előtt, azóta a menhely kutyusaihoz tartozunk. Talán én voltam mindünk közül a kezdetektől a legbátrabb. Hamar megszoktam és megszerettem a rendszeres sétákat, szívesen megyek ki és szimatolok. Időnként még meg tudok ijedni, ha számomra félelmetesnek tűnő dolog tűnik fel (például egy fekete lepelbe burkolózott fotós ember), de egyébként már elég magabiztosan mozgolódok a menhely környékén. Más kutyusokkal szoktatható vagyok és a cicákkal sem vagyunk ősellenségek. Amit még érdemes tudnod rólam: a sétákat annyira megszerettem, hogy ha meglátom a hámot és pórázt a kezedben, lelkesedésemben felugrálva, nagy csóválások közepedte köszönöm meg már előre is a sétát. Nagyon vágyom már én is egy igazi gazdira, aki gondomat viselné, így ha szimpatikus vagyok, mindenképp gyere el és ismerj meg személyesen, én készen állok rá! 🤗

Felkeltette az érdeklődésed? Kérdésed van? Írd meg nekünk!