2  éve  Húsvét után elmentünk a családommal a főtérre sétálni. Ekkor az egyik fa tövében megláttunk egy nyuszit, félve-remegve. Kerestük a gazdáját, mert arra gondoltunk, hogy valakitől megszökött arra nem is mertünk gondolni, hogy valaki azt a védtelen kis jószágot szabadon engedte. Nagyon aranyos nyuszika volt ezért kértük a szüleinket, hogy vigyük haza hadd legyen a mi nyuszikánk. Szüleink tanácsára a közelben érdeklődni kezdtünk nem tudják-e, hogy ki-é lehet honnan szökhetett el. Bevittük egy közeli étterembe megkérdezni nem tudják-e kié a nyuszi? Az étteremben sem tudták kié a nyuszi, beakarták fogadni de látták rajtunk, hogy mi nagyon szeretnénk ezért ők lemondtak róla, hogy mi haza tudjuk vinni. Néhány nap múlva vettünk ketrecet és enni, inni valót raktunk bele. Minden nap almot cseréltünk alatta, sokat játszottunk a nyuszival.  Három hónapig lehettünk a gazdái. Utána elvittük egy ismerősünkhöz egy tanyára ahol gyerekeket táboroztattak és sok más állatot is tartottak ott a nyuszinak testvérei is lettek. Még néhányszor meglátogattuk, örömünkre jól érezte magát.

Póti Eszter – Szentendrei Református Gimnázium