1.Kyra a miénk lett

Kyrát 2018. februárjában fogadtuk örökbe az Árvácskától. Már elég idős lány volt, de nem bántuk. Igazából apám akart egy kutyát, amelyik távol tartja a háztól a környékünkön csavargó rengeteg kóbor cicát. Azután hamar rájöttem, hogy igazából én szerettem volna a legjobban. Már a telepen bemutatta, hogy igazi „macskagyilkos”.  Amikor az előtte billegő macskákat meglátta, alig lehett visszatartani.

Hosszan nézegettük a kutyusokat, de azután könnyű választás volt. Kyra szép fekete, retrivier tipusú keverék kutya volt, fejér mellénnyel, fehér végű farokkal, ami később sokat segített a keresésében.

Apám furgonjával mentünk érte. Szaglászás, rövid ismerkedő séta, azután ugri a kocsiba. Ügyesen, ahogy azt kell. Az árvácskások olyan rendesek voltak, hogy még egy házat is adtak. Hazafelé Kyrát felszereltük nyakörvvel, pórázzal kutyakajával. Azután a dokinál „átirattuk”. Így lett véglegesen a miénk, mi meg az övé.

Az első héten meg se szólalt, nem futkározott, csak nézelődött, szaglászott. Az hamar kiderült, hogy a nyers húst nem szereti. Azután elkezdte a munkát a postás megugatásával. Két hét kellett a kert teljes birtokbavételére, ami a fű és az egyéb nővényzet állapotán is meglátszott. Ettől kezdve – dübörgő vágtatás után-minden járó- kelőt mély, jellegzetes ugatással jelzett.

Imádta a sétát, a vizet, remekül beúszott a bedobott fáért, amit azután igyekezett makacsul magának megtartani. A „ereszt” vezényszót hol meghallotta, hol nem.

Hamar összeszoktunk, értettük, éreztük, ahogy ő is minket.

2 .Kyra, a veszélyes

Kyra általában nyugodt volt és békés. Ha valaki belépett a kapun, élénk szaglászással, farokcsóválva fogadta, kivéve a villanyszerelő Gyurit, akitől mindig vad őrjöngésbe kezdett, úgy hogy, ha Gyuri szerelni jött, bizony Kyrát a kamrába kellett zárni, ahol azután szép nyugodtan elfeküdt.

Az idegen kutyákat se szerette. Nagyon nehéz volt vele olyan utcákon sétálni, ahol sok kutya volt a házaknál. Alig lehetett távoltartani a kerítésektől.  Ha valahogy mégis közel került egy másik kutyához, azonnal kitört a balhé, a marakodás. Séta közben, ha elengedtük, nagyon kellett figyelni, nehogy meglásson, vagy megérezzen egy kutyát, mert azonnal nekilódult.

Egyszer egy kis testű kutya kidugta a fejét a kerítésen és megmarta, bár a kutya tulajdonosa azt kiabálta, hogy a kutyája feje a Kyra szájában volt, amiről persze egyértelmű volt, hogy ostobaság.

3.Kyra a vadász.

Kyrában csak úgy buzgott a vadászösztön.  Bizony nem voltunk erre felkészülve, és ez hamar kiderült.

Abban a pilanatban, hogy meglátott a távolban egy nyulat, egy foglyot, egy fácánt, vagy egy őzet, azonnal elvágtázott. Persze, ha éppen szabadon volt. Ordibálhattunk kedvünkre, futhattunk kilométereket. Kereshettük órákig.

A kisoroszi ártéren bóklászva kiszúrt egy kiszáradt fán időző mókust. Mi nem kapcsoltunk. Csak azt láttuk, hogy a nagy gazban egyszer csak lelapul, szinte kúszik, és abban a pillanatban, hogy a mókus leszakadt a fáról, azonnal elkapta. Már későn értünk oda, a mókusnak sajnos azonnal vége lett.

Érdekes, hogy a vadkacsák egyáltalán nem érdekelték. Egymás mellett úszkálhattak a vízben, és semmi, úgy, hogy a kacsasültről soha nem ő gondoskodott.

4.Kyra a csavargó

Kyra sokszor egyedül is elment „sétálni”.

Mi fával fűtünk, úgy hogy sokszor hoztunk be a kapun fát. Vagy mást pakolásztunk. Ha nagyon elfoglaltuk magunkat, Kyra előbb óvatosan a kapuhoz lépdelt – érdekes ilyenkor soha nem a szokásos dügörgő futássál jött -, körülnézett, majd elment éppen az ellenkező irányba, mint ahol éppen tartózkodtunk.

Először nem is vettük észre, hogy nincs meg. Azt gondoltuk, hogy a házában, vagy a kamrában heverészik. Persze minden kiderült, amikor hívtuk.

És ekkor megkezdődött az őrült keresés, körbe- körbe, gyalog, kocsival, ki hogy. Egyre bővülő körben.

Egyszer csak meglátta valamelyikünk a jellegzetes farok véget, éppen befordulni egy közeli sarkon.

Az utóbbi időben már nem volt ennyire bonyolult a keresés, ugyanis egyszerűen hazajött.

5.Kyra a „macskagyilkos”

Az első évben, ha elutaztunk, Kyrát az Árvácska őrizetére bíztuk. Kyra távollétében a kóbor macsekok szépen visszaszoktak a kertbe.

Egy alkalommal, amikor a hazajöttünk, Kyra rögtön leheveredett a gangon, mert igen meleg volt.  Egyszer csak a szomszéd házának hátsó peremén megjelent egy nagy, kövér macska. Lassan, lustán ballagott. Kyra persze rögtön kiszúrta. Azt láttuk, hogy lassan felemeli a fejét, és a nyaka szép hosszúra nyúlik a fal irányába, a macskát akkor még mi nem láttunk.

Amikor a macska eltűnt a komposzt tároló takarásában, Kyra felugrott és a tároló sarkához állt, és amint az ősi ellenség felbukkant, elkapta. A tarkóján fogta meg, és rázta- rázta, nyílván el akarta törni a gerincét. Apám ekkor felugrott és egy seprűvel a hátára ütött. Kyra ijedten engedte el a zsákmányt, ami – némi szőrveszteséggel- azonnal a kerítés tetejére ugrott. Megúszta.

6.Kyra meghalt.

Ez év február elején kinéztem az udvarra. Láttam, kogy Kyra a kertben ült és mintha megpróbálta volna  vonszolni magát. Azonnal szóltam apámnak. Kirohantunk, akkor már lefeküdt.  Pokrócra tettük és behoztuk az előszobába.  Lihegett, zihált, a fejét alig bírta felemelni. Azonnal hívtuk az állatorvost, aki azt mondta rögtön vigyük be a rendelőbe.

Gyorsan felkerült a vizsgálóasztalra. Ultrahang, röntgen. A doki daganatot látott a lép mellett, és azt mondta, hogy tele van a hasürege folyadékkal, amiről gyorsan kiderült, hogy vér. Vagyis a daganat elnyírt egy eret. A doki ránk nézett,és annyit mondott: nincs esély, vége, már csak szenved.

Mintha mellbe vágtak volna minket, sírtunk. Borzasztó volt. Apám nagy nehezen azt mondta: altassuk el. És ott maradtunk vele, amíg életben volt.

Mák Bálint Kristóf – Petzelt József Szakgimnázium és Szakképző Iskola, Szentendre