Édesanyám húga gyerekkorában nagyon félt a kutyáktól. Édesanyám egyszer hazavitt egy dalmatát, ettől fogva megszűnt a félelem. Amikor Pongó, a dalmata, átsétált a szivárvány hídon, a nagynénim akkori párja, hazahozta Marcit. Marci kóborkutya volt, beszaladt a polgármesteri hivatal gyámügyi osztályára, onnan került hozzánk. Kerestük a gazdáját, de nem lett meg, amit (mivel megszerettük) nem is bántunk. Sok örömünk volt benne, sokat sétáltattuk, játszottunk vele. Öregkorára megvakult és meg is süketült, de ez a mi szeretetünkön mit sem változtatott. 12-13 évesen nagyon beteg lett, legnagyobb bánatunkra sajnos el kellett altatni. Sajnos Marciról nem találtunk fényképet, ezért az internetről kerestem.

Korsós Csenge – Móricz Zsigmond Gimnázium, Szentendre