Nagypapám (már írtam, hogy imádta a madarakat), minden alkalmat megragadott, hogy az otthon lévő éppen üres kalitkát megtöltse. Történt egyszer, hogy az egyik barátjától kapott egy pár kacagó gerlét. Nagyon szép madarak voltak és nevükhöz híven tényleg kacagtak. Főleg hajnalban, amikor az egész család még aludt volna. Nagymamám tűrte, tűrte egy darabig, aztán megunta és közös megegyezéssel elvitette őket egy barátjukhoz, ahol a családi ház udvarán nagyon jól érezték magukat. Szép kort éltek meg, sokszor meglátogatták őket Édesanyámék. Fényképet saját kézből sajnos szintén nem tudok csatolni, de internetről kerestem.

Korsós Csenge – Móricz Zsigmond Gimnázium, Szentendre