Molli 12 éves labrador, aki köztudottan egy olyan kutya fajta ,aki kifejezetten szereti a vizet, de ez nem volt mindig  így, mivel először még csak a tavak vagy kisebb folyók közelében  sem szeretett menni.

Mollinak  van egy konkrét személyisége,  mert átlagosan elég lusta, nagyon bújós, jámbor, megbízik az emberekben és sok ehhez hasonló dolgok, de azért ezeket emeltem ki, mivel ezek befolyásolták azt, hogy hogyan viszonyuljon magához az úszáshoz. Levittük sokszor sétálni  több fajta tóhoz is, mivel a közelünkben volt kettő nagyobb is, először csak próbáltuk belecsalogatni a tóba azzal , hogy botokat dobáltunk bele, hátha utána úszik, de ez az ötlet zátonyra futott, mivel inkább keresett magának egy másikat, próbálkoztunk még azzal,  hogy csak szimplán azt mondtuk neki, hogy menjen bele, amit ugyan úgy nem csinált meg, helyette lesütött fejjel ment a lábunk elé úgy, hogy ezt nem erőltettük (nem volt hozzá szívünk). Még sok ehhez hasonló próbálkozásunk volt, de mind hiába, emiatt végül arra jutottunk, hogy belelöktük a tóba, ami egyrészt siker is volt meg nem is. Abból a szempontból nem volt sikeres , hogy nagyon gyorsan kirohant onnan és pár napig nem akart a tavak közelébe menni , de viszont abból a szempontból sikeres volt,  hogy miután ismét rávette magát, hogy oda menjen egyre bátrabb volt, elkezdte érdekelni , hogy mégis milyen dolog az a tó. Nem telt el sok idő és azon kaptuk magunkat, hogy Molli , akit addig nem lehetett lerángatni a tóhoz, most  onnan nem tudjuk kirángatni a partra. Azóta hihetetlenül szereti a vizet, kivéve ha meg kell  fürdetni, az összes  pocsolyába belehempereg és ha elkezd úszni ,akkor nehezen hagyja abba, ha elmentünk egy olyan helyre ahol mi is és ő is tudott úszni, akkor végig mellettünk úszott annak ellenére , hogy nem mindig bírta olyan jól, mivel nagyon hamar lefárasztotta magát.

Molli egy hihetetlenül okos és szeretetre méltó kutya, aki annak ellenére , hogy víz közelben sem akart lenni , végül úgy vettük észre, hogy a kedvenc  szórakozása lett akár folyók akár tavakról van szó, még a Duna közepében is úszott, ami  miatt úgy megrémültünk, hogy elviszi a sodrás, hogy majdnem utána ugrottunk, de végül csak kijött a partra épen és egészségesen.

Horváth Ákos – Than Károly Ökoiskola, Budapest