Minden állattartó ódákat tudna zengeni arról, hogy milyen sokat jelent nekik a kiskedvencük. Azonban nem minden állat olyan szerencsés, hogy egyből gondoskodó kezekbe kerüljön. Pontosan ez történt az én kisállatommal is. Carloska egy csincsilla, aki amikor már nem volt újdonság a családnak, illetve nem volt olyan pici és cuki mint kis korában sajnos kikerült az udvarra. Ennek az oka az volt, hogy a macskák és kutyák bántották, ugatták, fújtak rá, és természetesen a ”felelősségteljes ” gazda kitette a benti kisállatot a szabadba. 3 évvel ezelőtt feltette a facebookra hirdetés formájában a kisállatot, hogy megszabaduljon tőle. Mi januárban mentünk érte fagyos hidegben vacogott szegénykém, csoda hogy nem hűlt ki… Hazahoztuk, a meleg otthonunkba hol kapott egy új ketrecet, amiből már nem álltak ki a szögek, nem volt leszakadva a polcocskája. Nagyon vad volt, természetesen időbe telt mire feloldódott. Teljesen össze volt zavarodva, nem egyszer harapott meg, míg rájött, hogy én nem bántani akarom. Egy hét eltételével rádöbbent, hogy nem kell többet kint vacognia, és amikor kiengedtem futkározni látszott rajta, hogy boldog. Szerintem nagyon keveset futkározhatott a régi otthonában. Nem mellékes az sem, hogy amikor elhoztuk azt mondta a tulajdonosa, hogy mindössze 5 éves (hazudni is képes volt azért, hogy megszabaduljon a kisállattól), azonban amikor elvittem éllatorvoshoz kiderült, hogy fél szemére vak, és 9 éves nagyfiú valójában. Mielőtt befogadtam rendesen utánanéztem a csincsillatartásnak. Az interneten több helyen is szerepelt az, hogy a csincsillák társas lények és nem tesz jót a kis léleküknek, ha egyedül vannak. Nem sok gondolkodás után felkerestem egy tenyésztőt, akivel egyeztetve kisebb nagyobb sikerekkel megtaláltuk Carloska új kis társát: Mortyt, aki 2018 októberében született. Azóta természetesen elválaszthatatlanok, és nagyon boldog életük van.

Ezzel a kis történettel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mindenki csak megfontolás után vállaljon kisállatot, ne csupán azért mert cuki és aranyos és a kis Juliska mennyire örülne neki. Az állatok olyanok mint a gyereket, ugyanúgy igénylik a törődést és szeretetet.

Köszönjük Carloskával és Mortyval hogy végig olvastad a történetünket!

Gencse Dóra – Szentendrei Református Gimnázium