Két osztálytársammal lementünk még tavaly tavasszal az Omszki-tóra horgászni. Egy idő múlva észrevettünk egy örvös galambot a fán, egészen magasan. Hangosan verdesett, de valamiért nem tudott elrepülni. A lábainál fogva fel volt kötözve egy ágra. Nagyon megsajnáltuk. Végül az egyik osztálytársam hazament egy kézifűrészért, felmászott a fára amennyire csak tudott. Nagy nehezen sikerült levágni az ágat, amin vergődött a madár. Szegényt nem tudtuk elkapni, mert túl magasan volt. Végül sikerült fél óra alatt minden madzagot és damilt levágni a lábairól, de nagyon nehezen. A húsába vágtak, nem is tudta később használni őket.
Mivel egyikünk sem tudta, hogy mi legyen, közel a vízhez elrejtettük a nádasban, és hagytunk neki egy kis kenyeret is. Mikor elmeséltem otthon 1-2 órával később, anyuék rögtön mondták, hogy menjünk vissza érte hátha még él, és akkor meg tudjuk menteni. Apával meg találtuk, csak kicsit mászott odébb. Otthon kapott egy rongyot, magokat, friss tyúkhúrt és egy kis vizet. A sebeit fertőtlenítővel kezeltük, ami eléggé csíphette, mert kicsit csapkodott, de viszonylag jól tűrte. Rengeteget ivott és aludt, meg néha kicsit szemezgetett is. Minden nap legalább egyszer bekentem a sebét, és fertőtlenítettem. Amikor bementem a szobába, mindig rám nézett, és minden mozdulatomat figyelte. Mikor megsimogattam, lassan lehunyta a szemét. Nagyon kis hálás madárka volt. A Tubi nevet kapta, hacsak kis ideig is. Megmentése után két nappal reggelre eltávozott. Sajnos nem tudott felépülni a sérüléseiből. Nem tudtunk többet tenni érte. Búcsúajándékként kapott tőlünk két pihentető-, és nyugodt napot.

Fodor Dorina- Móricz Zsigmond Gimnázium, Szentendre