A másik történetem az, amikor a nagypapám meghalt 4 évvel ezelőtt és volt neki egy fekete tacskója, Pötyi. Apukámmal rendszeresen látogattuk régebben őket és nagyon jámbor, aranyos kutya volt. A papa halála után fél év-  1 évig nagyon magányos szomorú volt és apukám húgánál lakott, de azt mondta nem tudja náluk tartani, szóval vagy befogadjuk vagy menhelyre kerül, de valószínűleg elaltatták volna, mert nagyon harapós kutya lett. Apukám és anyukám sokat gondolkoztak végül úgy döntöttek közösen, hogy megtartjuk a tacskót. Hozzánk került és az első napon mindenkit végig morgott, ugatott és nem lehetett a közelébe menni. A nappaliban a szekrény mögé bebújt, onnan csak a Mamám miatt jött ki és neki engedte meg, hogy megsimogassa. A kutyák megérzik szerintem, ha valaki idős és a mamám küzdött is egy betegséggel, ezért volt a fél teste lebénulva. Pötyi ezek után egyre jobban hozzászokott mindenhez és mindenkit megkedvelt, csak idő kérdése volt. Azóta Pötyi nagyon jól él velünk és nagyon barátságos. És így történt, hogy 3 kutyánk volt 2016-tól egészen 2020 augusztusig.

Boda Bettina – Móricz Zsigmond Gimnázium, Szentendre