Nagyon sok más dolgot is tudok írni, de úgy gondolom a legelső kutyámról is kell írnom egy történetet, még ha az nem is állatmentésről szól. 2008. őszén került hozzánk Matyika. Akkor még nem tudtuk mennyire sok betegsége van a kutyának. Eltelt 3 év és észrevettük, hogy a kutya a jobb hátsó lábát húzza. Valami örökletes porc betegsége volt a kutyának és ez ellen nem lehetett tenni semmit, csak műteni, de az kockázatos is volt. Így is tudott teljes életet élni a kutya, aztán következtek a gondok idős korra…8-9 éves korára szürkehályog lett a szemén, amit meg kellett műteni különben megvakul és megműtettük, de a látása így sem lett 100%-os, de valamennyivel jobban látott. És az utolsó két évében rákos lett a kutyám, nyirokcsomó rákja volt. Elvittük Budapestre egy központba, akik kimondottan rákos kutyákkal foglalkoznak. Megcsináltuk a kemoterápiát, hogy az életét meghosszabbítsa, de sajnos nem vált be. Az orvosok a legvégén, amikor az utolsó kemoterápiával is kész lettünk, közölték, hogy ez egy olyanfajta rák, aminek az előfordulása magyar vizsláknál 0,001% és gyógyíthatatlan betegség. Azt mondták maximum pár éve van hátra, de sajnos ebből pár hónap lett. 2020 augusztus 18-án meghalt a kiskutyám és mindent megtettünk azért, hogy kicsivel tovább is itt maradjon velünk, hiszen családtag volt. Mindennap úgy várt haza, mintha évek óta nem látott volna, mindennap hozta valaki papucsát a szájába, hogy játsszon vele és bárcsak tehettünk volna mást is, hogy velünk maradjon. Ahogy telnek a hónapok, próbáljuk összeszedni magunkat, hogy igen elment, de már jobb dolga van fent a Mennyországba és nincs ennyi betegsége.

Boda Bettina – Móricz Zsigmond Gimnázium, Szentendre