Búcsú a menhelytől – Akik átkeltek a szivárványhídon: Nóra

Nóra anno kóbor kutya volt, akit társával, Zsigával együtt egy idős bácsi fogadott be. Amikor a bácsi egészségi állapota már nem tette lehetővé, hogy felelősen gondoskodjon kutyáiról, leadta őket az Árvácskában.

Nóra 5 évet töltött nálunk és sajnos nem adatott meg számra egy új élet, új gazdi oldalán az utolsó időszakban. Nem az a fajta kutya volt, akin megakad az emberek tekintete, amikor örökbefogadási szándékkal körbe sétálnak, persze erre Nóra morózus természetével időnként rá is erősített.

Ám ahogyan idősödött, mintha kibújt volna a szög a zsákból és megmutatta igazi arcát; egy bújós, simogatást igénylő, sétáltatásra vágyakozó kutyáét. Beteg volt egy ideje, de az elmúlt háromnegyed évben sokat volt derűs az ábrázata, amikor társával, Zsigával sétálni vitték őket, az volt számára mindig a csúcspont a héten.

Drága Nóránk, hosszú életed volt és már nem vagy velünk, mert ott fent, a Szivárványhíd túloldalán, az örök vadászmezőkön sétálsz, hiányzol!